Dr. KÁDAS  ISTVÁN (1926-1997)

Orvoscsaládban  született 1926. április 21-én Pécsett.     Édesapja,  néhai dr. Kádas Lajos Siklóson  és Pécsett volt járási , illetve kerületi főorvos.

Elemi iskoláit Siklóson (1932-36) végezte, ezt követően  Pécsett járt középiskolába , előbb a Jézus Társasága Piusz Gimnáziumba (1936-40) , majd a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumába , ahol 1944-ben tett érettségi vizsgát .

Az érettségi évében megkezdte tanulmányait a Pécsi Orvostudományi Egyetemen , 1951.június 30-án avatták doktorrá „Sub laurae Almae Matris” minősitéssel.

Már egyetemistaként elkötelezte magát a kórbonctannal (pathologiával) , harmadéves korától externistaként , az egyetemet elvégezve gyakornokként, majd a szakorvosi képesités megszerezése(1954) után tanársegédi rangban tevékenykedett az Egyetem Kórbonctani Intézetében. Az itt töltött évek , Entz Béla majd Romhányi György professzorok irányitása és szellemi hatása alatt , egész életére meghatároztak kórbonctani-szakmai szemléletét, a  diagnosztikus , tudományos és oktatási tevékenységhez való hozzáállását.

Az ötvenes években  a pathologia egyre bővülő feladatai szükségessé tették, hogy Baranya megye pathologiai ellátására önálló Osztály jöjjön létre , ezért 1956.március 1-től megyei pathologus szakfőorvosnak nevezik ki.     Ezt a munkát kezdetben az Egyetem Kórbonctani Intézetének területén tevékenykedve , később az önálló megyei Kórbonctani Osztályt létrehozva látta el , és megszervezte az egész megye pathologiai ellátását  ezen az egyetlen központi telephelyen.

Ezt a munkát vezetve ,  mindvégig  fejlesztve és tökéletesitve erről az Osztályról ment nyugdijba 1993-ban.

Bár elsősorban diagnosztikus pathologusnak vallotta magát , mindvégig intenziv tudományos tevékenységet  folytatott és részt vett az egyetemi oktatásban is. Tudományos munkásságának jelentős állomása volt 1977 , ezen  év szeptemberében kandidátusi fokozatot  szerzett  a „Lanthan trichloriddal előidézett májkárosodás : a ritka földfémek hepatotoxikus hatásának modellje” cimű  értekezesének  megvédésével.                                      A Pécsi Orvostudományi Egyetemtől 1979-ben cimzetes egyetemi docensi , majd 1992 –ben cimzetes egyetemi tanári cimet kapott.

Szakmai  tudásával , következetességével , emberi értékeivel a magyar pathologusok között megkérdőjelezhetetlen tekintélyt vivott ki magának , hosszú éveken keresztül volt tagja a Magyar Pathologus Társaság Vezetőségének(  részben alelnöki minőségben is)  és a Pathologus  Szakmai  Kollégiumnak.

Széles  érdeklődési körét jelzi , hogy állatpathologia munkái  jelentek meg , és  orvostörténeti  közleményeket és könyveket is irt, ez utóbbi területre főleg nyugdijba vonulása után  tudott jelentősebb figyelmet  forditani. Fémjelzi ezen tevékenységét  a  Romhányi Györgyről irt munkája is.

Tudományos  tevékenységének gerincét azonban  az egész  életén  átivelő hepato – pathologiai  vizsgálatok  jelentették , melynek keretében  a májbiopsziás  diagnosztikában regionális centrumot hozott létre . Kiemelkedőek e téren a hazai vonatkozásban egyedülállóan nagy csecsemő-és gyermek májbiopsiás anyagon végzett vizsgálatai , melyek nemzetközi téren is figyelmet keltettek  és elsimerést váltottak ki .Több májbetegség első hazai leirója . Emellett más tárgyú kazuisztikai közleményei és főleg összefoglaló  kliniko-pathologiai munkái  is nagy jelentőségüek . Különösen figyelemre méltóak ezek között a tuberculosis  aktuális helyzetének alakulásával foglalkozó munkák. Az általa szervezett , rendszeresen  zajló megyei szintü kliniko-pathologia konferenciák nagy hatásúak voltak , klinikusok nemzedékeit tanitották ,és jelentős szerepük volt a megyében működő városi kórházakban dolgozó orvosok továbbképzésében , szemléletük alakitásában .

Minden  megnyilatkozásában  a Romhányi iskola követőjének és az ezt képviselő szemlélet hivének vallotta magát ,ennek szellemében közelitette meg a megoldandó szakmai feladatokat.

Azt vallotta , hogy egy „pathologus annyit ér , amennyit a mikroszkóp mellett bizonyit” és  mindvégig eszerint tevékenykedett . A Romhányi-iskola folytatójaként maga is iskolát hozott létre. Tanitványokat nevelt , biztos volt abban , hogy ők is ezt a szemléletet viszik tovább .

Élete során  folyamatosan  harcolt a pathologia  megbecsüléséért , azért , hogy ez  tudományág , ez a szakma és művelői  az őket megillető helyet foglalhassák el  az orvostársadalomban.

1997-ben hunyt el szeretett városában,Pécsett.